Szikora Judit

Szikora Judit

És a végén minden összeáll egy képpé…
(Lovasi András után szabadon)

Valahogy mindig az angoltanítás körül zajlott az életem. Éveim során többször elkalandoztam a média világába, de mindig úgy hozta az élet, hogy visszataláltam az oktatáshoz. És ezek a tapasztalatok sosem voltak hiábavalóak, segítettek a következő munkámban. A szentesi dráma tagozat, a magyar-művelődésszervező valamint az angol nyelvtanári szak mind hasznosnak bizonyultak, mind a részemmé váltak. Itt, ebben a munkában a nyelvtanítás, a kommunikáció, a programszervezés, a csapatirányítás, minden eddig megszerzett tudásom összegződik. Ebben a csapatban otthonra leltem.

Számomra az oktatás minden szinten, minden korosztálynak, minden működési formában örömöt jelent, hisz nincs annál jobb, mint amikor a tudás továbbadódik, ami által a másik gazdagabbá válik, egyszer csak birtokosa lesz egy nyelvi eszköznek, amely ajtókat nyit ki, új utakra indít. És ha ez észrevétlenül, izzadság nélkül, jókedvűen zajlik, akkor annál mi jobbat lehetne kívánni egy gyermeknek?

Ez a program változatos módon kínálja az élményszerű nyelvelsajátítást, igazodik a kor elvárásaihoz, a fejlődés diktálta tempóhoz ugyanúgy, mint a gyermekek egyéni igényeihez. Nem a becsengetés, nem a kicsengetés, nem a számonkérés, és nem is a követelés adja az elsajátítás ritmusát, hanem maga a pillanat megélése, az aktív jelenlét, a megtapasztalás. Észrevétlenül ívódik be, lesz része az embernek, és oly érzékenyen történik mindez, hogy csak évek múltán tárul fel, fedi fel meglétét, de akkor már teljes bizonyossággal, megingathatatlanul. Ennek az észrevétlen nyelvi útnak a részesének lenni öröm, ezen együtt dolgozni a szülőkkel, tanárokkal pedig megtiszteltetés.